Képes beszámoló a Vajda Hunyad váránál tett látogatásról

Önálló Magyar Állami Egyetemet szeretnének a kolozsvári ifjak

Néhány éve már folyik a vita arról, hogy legyen önálló magyar állami egyetemünk, vagy se. Június 19-én 8 magyar ifjúsági szervezet világosan kijelentette, hogy igenis ragaszkodnak a Bolyai egyetemhez, amelyet annakidején jogtalanul olvasztottak össze a Babes egyetemmel, a multikulturalizmus égisze alatt. Június 19-én egész napos rendezvénnyel emlékeztek meg a Bolyai egyetem megszűnésének 50. évfordulójáról. Délelőtt konferencia zajlott a Protestáns Teológiai Intézetben, majd délután megkoszorúzták Szabédi László és Csendes Zotán sírját. Este gyertyás megemlékezésre került sor, illetve élőlánccal tiltakoztak a jogtalan beolvasztás ellen. A résztvevők és a szervezők így nyilatkoztak: (szokásos módon, a képre kattintva elindul a hang)

A szervezők véleménye:

A politikus, aki felszólalt, szerinte a magyarság ügyéről van szó:

Politikus, vállalkozó, résztvevő:

Hogyan értékeljük a rendezvényt? 3 nap múlva nyilatkoztak a Kolozsvári Magyar Diákszövetség:

Gábor

Mese egy beszélgetésről - Kolozsvár főtere

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú Tordatúr, volt egyszer egy Kolozsvár. És annak volt egy főtere, amit elkezdtek renoválni. És volt egy műsor, amelyet Szabadhetesnek hívtak, és ebben a műsorban beszélgettek hétről hétre, amíg egyszer a főtéri restaurálásokról el nem kezdtek beszélni. Élt Kolozsváron sok ember, majdnem félmillió, akiket a téma érintett. Ezek az emberek vagy ellenezték a tervet, vagy nem. Volt köztük egy újságíró, aki kissé ellene volt, volt egy városi tanácsos, aki nem volt ellene, és volt egy műépítész, aki szakértő volt, és nem volt ellene. Az újságíró, Kiss Olivér, noha nem volt szakértő, laikusként ellenezte a főtéri zöldövezet kiirtását, a városi tanácsos, akit Csoma Botondnak hívtak, nem volt szakértő, de nem is hangsúlyozta, úgy érezte, hogy rendjén van, a szakértő, műépítész, Gutmann Szabolcs pedig jónak látta a tervet és örült neki.
Hogy hogynem, egyik Szabadhetesre őket hívták meg vendégeknek. Ha pedig voltak vendégek, akkor voltak voltak vendéglátók. Ezeket is két csoportra oszthatjuk, voltak K-fé Rádiósok, és voltak az Agnus Rádió munkatársai. Ezek az emberek úgy érezték, hogy a főtér átalakítását meg kell beszélni, hogy a műsor hallgatói is tisztában legyenek a tényekkel. Így hát összegyűltek június 11-én, csütörtökön este 8 órakor az Agnus Rádió stúdiójában, és beszélgettek. Ha tudni szeretnétek, hogy mit is beszéltek meg, kattintsatok a képekre, és a képek beszélni fognak.


Kezdjünk mesélni...

Közösségi tér lesz Kolozsváron!!!

Utcára kerül a kultúra... de ennek örülni kell:

Átalakult a főtér. És még tovább fog alakulni:

A Mátyás-szoborcsoport körül is sok a probléma:

Javaslatok is vannak a megoldásra:

A főtér és a központ. Sok kocsi, kevés fa, de lenne megoldás.

A zöldövezet probléma: összefüggő zöldövezet kell, és nem a főtérre.

Bicikliút is kell, hogy a városi tanácsos nyugodtan járjon munkába:

Minden út vezet valahová, például két új negyedbe:

Hogy is állunk urbanisztikailag?

Két új negyed, és a táblákon még mindig nincs magyar felirat?

Ezért aláírásgyűjtést szerveznek. Vajon ez garancia?

Aki nem hiszi járjon utána! Könnyű, hiszen az Agnus Rádió blogján megvan a teljes hanganyag, illetve a Szabadság napilap honlapján is. Itt a vége, fuss el véle!

IX. Budakalászi találkozó

2009. június 19-21.között kerül megrendezésre a „IX. Budakalászi találkozó” – a külhoni magyarság kulturális civil szervezeteinek legnagyobb fóruma. Ezen alkalmakkor mintegy 100 szervezet küldötte tanácskozik közel három napon keresztül.

A fórum célja, hogy
- képet adjon a civil szféra által végzett kulturális, közművelődési munka jelentőségéről;
- módszertani, szakmai segítséget nyújtson; információt adjon a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához;
- megerősítse a hazai és a határon túli magyar civil szervezetekkel való kapcsolatokat;
- felmérje a határon túli magyarok öntevékenységen alapuló közművelődési kezdeményezéseinek és közösségi erőinek támogatására rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat.

A fórum szervezői a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, illetve a Magyar Kollégium, a fórum résztvevői pedig a határon túli magyar közművelődési civil szervezetek (egyesületek, alapítványok, körök, közösségek) küldöttei; az anyaországi (magyarországi), a határon túli közművelődést támogató civil szervezetek vezetői; illetve az anyaországi állami szervezetek (intézmények, közalapítványok, hivatalok) vezetői.

A fórum időpontja: 2009. június 19-21.

A fórum helyszíne: Budakalász, Kós Károly Általános Művelődési Központ (Faluház)

Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma

IX. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

Az első felvételek

Jársz színházba? - A kérdést azért tettük föl, mert az a hír járja, h. az emberek szívesebben látnának kevésbé komoly, drámai, inkább a szórakoztatást szem előtt tartó db-okat. Lássuk, milyen véleményeket kapunk!

Mit mond a jól menő magánvállalkozó?

Mit mond a szórakozóhelyen laptopján dolgozó román férfi?

Mit mond a kikapcsolódó ifjúság?

Mit mond a zenészlányok társasága?

Mindezzel összecsengett a színháznál bennfentes, de neve elhallgatását kérő kapcsolatunk véleménye; ezt lentebbi bej1zésünkben olvas6játok (amint föltöltjük, de terveink szerint rövidesen.)

Felhőtlen szórakozás vagy felhős tekintetek?



Van-e értelme színházat „csinálni”?

Van-e értelme színházat „csinálni” Kolozsváron?

Ha van, akkor milyen darabokat kell és érdemes játszani? A közönséget kell-e szolgálni, vagy inkább a művészetet? (Ha van egyáltalán ennek a kérdésnek értelme.)

Mit mondhat még számunkra egy angol király, aki királyságát adta volna egy lóért, vagy azok a nővérek, akik Oroszország egy távoli pontján Moszkvába vágynak?

Ki tudna a színházról mesélni? A kocsmában, a kávézóban ülő diákok, a vásárban bóklászó emberek, a taxisok? Netán a díszletező vagy a 27 éve jegyeket árusító jegypénztáros?

Ki tudna többet mesélni a színházról? Akik bejutottak, vagy akik a jegypénztárnál már hetekkel előre sem tudták megvenni az előadásra szóló jegyeket?

Mire jó a színház? Nevettetésre, elgondolkodtatásra, könnyek hullatására, hősies érzelmek átélésére – egy jó estére, egy jó élményre, egy üzenetre, ami hosszasan elkísér?

Milyen volt tegnap, milyen ma, milyen lehet holnap?

Ön mikor volt utoljára színházban? És mit látott?

Szóval – kell-e színház egyáltalán?

De ezt a kérdést fel sem kell tennünk… :) :(

?

Felhőtlen szórakozás -- vagy felhős tekintetek?

Azért hoztuk létre ezt a kiegészítést, mert (ah. a másik helyen utalunk rá), a hanganyagként elkészült interjúk mellett beszéltünk a színháznál is vkivel. Tényleg jogos bennfenntesként utalni rá, mert évtizedek óta ott dolgozik, és a mindennapok során ő jelenti az 1.dleges kapcsot néző és színház között. Na jó, ne l1ünk már annyira rejtélyesek: a j1árusító néniről van szó. (Mármint úgy néni, ah. a kisasszonyok azok a postai pultok ablaka mögött.) Többen is név szerint emlegették őt a városban (ami azért mutat vmit), így személyesen +szólítva beszélhettünk vele - azonban ennek ellenére sem volt vevő arra a lehetőségre, h. felvétel készüljön arról, amit mond. Ezért akit érdekel, annak olvasnia kell (v. legalábbis kerítenie vkit, h. fölolvassa neki.)

Na, a keret +van. Ami (ennyi idő után) még +maradt bennem az ide szánt beszélgetésből, arról szól, h. a néni által mondottak összevágnak azzal, amit az u. (na jó, a - különben igényes! - kocsma) népétől hallottunk. Nyilván neki is mondták sokan, de ő a saját belátása szerint is arra jutott, h. az emberek kevésbé vevők a színház aktuális repertoárjára, mint 1 könnyedebbre lennének. Könnyű ezt +ítélnie, hiszen ő szó szerint 1. kézből (a nézőéből) szerzi az infót az érdeklődésről - a pénz formájában, amit a j1re átadnak neki. Talán senki más ennyire át nem lát6ja az 1es darabok látogatottságának helyzetét, pláne, h. ő ül a szintén a városban működő operettszínház pénztárában is! Mivel vele találkoznak először a nézők, és amúgy is ő van a leginkább +közelíthető helyzetben számukra az ott dolgozók közül, sokan közlik vele az igényüket másfajta db-okra. Amint mondta, ő pedig közvetíti a vezetőség felé ezt a nézői igényt, de nem nagyon van rá befogadókészség... Az amúgy jól képzett és hozzáértő igazgató ezt a szem.ot nem veszi számításba. Ami azt illeti, az én szememben ez végeredményében uolyan hibás szemlélet, mintha túlságosan kommersz és igénytelen db-okat adnának. A kínálat 1*űen nem fedi le a keresletet.

Ezzel összhangban a hölgy elmondta, h. sok db korántsem teltházzal fut - ellentétben pl. a Ványa bácsi előadásával, aminek várólistájára jóformán csak kihalásos alapon lehet fölkerülni, és aki csak látta, kizárólag elhaló hangon és szuperlatívuszokban képes emlegetni (nem viccelek - hallottam). Az elmúlt idényben csupán 2 gyerekeknek szóló db volt, amire viszont szintén óriási volt az érdeklődés.

/sze nyilván van 1 réteg, amely tagjainak . +felel a stílus, de a színháznak úgy általában (komoly konkurenciával +küzdve) éppen a magasabbrendű kultúra, az igényes kikapcsolódás, a művelődést is magában foglaló szórakozás lehetőségét kell +adnia - mégpedig a lehető legszélesebb kör számára. A Kolozsvári Magy. Szính. pedig ráadásul kiemelt helyzetben van ezt illetően - lévén tíz-, ha nem százezrek számára elég nagy területen anyanyelvükön az 1etlen ilyesfajta programot adó hely! Ha viszont csak kevesen érzik vonzónak a lehetőséget, nem csupán ezektől az előadásoktól, de magától a színházba járástól is elm1, de legalábbis elmehet a kedvük.

Miért van ez így? Miért nem esik hát 1be a színháznak és az ő közönségének a prefereciarendszere? Magyarul (most, h. kerítettem fordítót): miért hallottuk 1re-másra, mi több, miért merült föl 1általában témaként, h. a színházat nem (ill. sokkal .osabban: nem CSAK) oly. db-ok jellemzik, melyekre a közönség szívesen jár? - Erre nyilvánvalóan sokféle válasz születhet, hivatalos és magánszájból való 1aránt. Érdekes és 1ben tanulságos lett volna minél több irányú forrásból +hallgatni legalább néhányat kimondottan erre vonatkozólag, de sajnos nem volt elegendő időnk kiterjeszteni oknyomozó kutatásunkat. Így csak az én csekélyértelmű medvebocs-+állapításomat közölhetem, melyet ráadásul a számomra csupán rövid időre és nem túlságosan nagyra táruló nyíláson átkukucskálva alakít6tam ki. Eszerint: a "minél távolabb kerülni annak a lehetőségétől, h. vmiféle vidékies, alacsony színvonalú, mi több, provinciális intézmény képét érezzék" igyekvését sejdítem, azt a törekvést, h. olyannak ne tűnjön, mint mondjuk amilyen a vilnai szính. Spiró György: Az imposztor c. drámájában. "Nem, ha már szính., akkor l1en művészi, magas színvonalú, és ne próbáljon leereszkedni vmilyen plebs színvonalra..." Nos, +győződésem, h. ha az ember nem tart elfogad6ónak 1 igényt, hiba volna kritika nélkül mégis kielégítenie azt, de ahhoz sem kell különlegesen nagy élettapasztalat, h. össze1eztethetőnek lehessen gondolni a tartalmas, magas színvonalú, művészi alkotást a közízléssel, de akár a "népművelést" is a szórakoztatással.

Ah. általában, úgy most sem szeretném kizárni annak a lehetőségét, h. erre a helyzetre bizony van értelmes és a tények teljeskörű ismeretében elfogad6ó magyarázat, olyasmi, ami sem az általunk +kérdezetteknek, sem nekünk magunknak még csak eszébe sem jutott. De ha tényleg van, az is lehet, h. nem véletlenül nem tudunk róla. Én innen mindenesetre csak reménykedhetem abban, h. sikerül olyan állapotot kialakítani, ami nagyobb mértékben okoz +elégedettséget az érintettek körében - és 1ben tiszta szívemből kívánom ezt! : )

(Technikai +j1z.: ez volt az 1. nap, amikor idegeneket interjúvoltam, így nem toltam ki a lehetséges 6árokig a riporteri fogások alkalmazását... Azóta ebben kaptam alkalmat az előrelépésre. Ha +teszem, amit azért még + lehetett volna, ez is hallgat6ó anyagként kerül ide. Igaz, akkor nem biztos, h. sor került volna a fönti eszmefuttatásra - bár /sze nem feltétlenül hiányozna... Továbbá a hangvágásban még tapasztalatlanabb voltam, így legalább nem akkor ügyetlenkedtünk vele, hanem maga az Idő - és az agyam önmagát túlbuzgóan védő mechanizmusa - vágta +.)